A magyarországi digitális könyvhét (márc. 4-10.) keretein belül megrendezésre került a Publio Kiadó sajtótájékoztatója is 2012. március 9-én, melynek helyszíne az Alkotmány utcai Pallas Páholy volt. Az utcáról egy, az alagsorba vezető lépcsőt követően a faburkolatú, igényesen berendezett rendezvénytermébe juthattunk, amely remek helyszínül szolgált ehhez az eseményhez. A Publio Kiadót képviselő dr. Kerekes Pál és Dombi Gábor a következő témákat boncolgatták: globális és hazai e-book piac helyzete, valamint a self-publishing szolgáltatás a Publio-nál eddig és ezután. Az első beszélő Kerekes Pál volt, aki már a kezdő mondataiban hangoztatta: „e-könyv olvasó nemzet a magyar”. S hogy ezt az állítását alá is támassza, a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Digitális Irodalmi Akadémia ingyenesen elérhető statisztikainak elemzéseit taglalta. A Kiadó által készített sajtóanyagban bemutatott táblázat is jól mutatja az elektronikus dokumentumokhoz igényelt ISBN-számok évenkénti növekedését, mely igények az Országos Széchényi Könyvtárhoz érkeznek be. További bizonyítékként – hogy valóban elektronikus könyv olvasó a magyar nemzet – érdemes rátekintenünk az OSZK honlapján a MEK statisztikákra, ahol kiderülhet számunkra az, hogy naponta 15-16 ezer látogatója van az oldaluknak, míg a DIA-nak 50-55 ezer havonta. (Viszonyításképpen: Külföldi kitekintés gyanánt a Gutenberg Projektet említették, ahol naponta 146 ezer körüli a letöltések száma.) Ezekből a számokból kiderül az, hogy a bekezdés első sorában idézett mondat, helytállónak bizonyult. Mint minden kereslet-kínálat során, az e-bookoknál is fontos szempont az ár, amely a következő témája volt a tájékoztatónak. Az e-könyveket igénylik a fogyasztók, azonban fizetni már nem akarnak értük, főként, ha van ingyenesen elérhető állományok, ingyenes hírportálok, valamint könyvtárak, ahol az e-book kölcsönzést is megoldották már, mint például Ausztriában. A Publio 4 hónapja működő self-publishing szolgáltatása eddig 93 művet publikált 60 szerzőtől, s utóbbi számot egy újságírói pályázattal szeretnék növelni a közeljövőben, valamint további szerzők reményében több egyetem tanáraival folytattak/-nak konzultációkat, eleinte kevesebb sikerrel (az ellenőrizetlen művek miatt), azonban éppen az előadás közben érkezett egy mégis vállalkozó szellemű egyetemi tanár üzenete, miszerint publikálná művét. A következőkben a Kiadó self-publishing szolgáltatásának előnyeiről hallhattunk, úgymint a szerzői 70%-os részesedés (a nyomtatottak 8-10%-ával szemben), szerzői oldal, ahol követhetőek a vásárlások, nemzetközi piacra való kikerülés (Smashwords, iTunes, Amazon, stb.), ahol a statisztikai számok szerint a mű ingyenesen elérhető 10-20%-ának 70-80-szori letöltése után 1 vásárlás történik. Kerekes Pál itt hozott egy példát, miszerint nem lehet tudni, hogy egy könyvesboltban egy könyvet hány alkalommal vesznek le a polcról, míg meg is veszik…
Előnyként könyvelhető el még az is, hogy a Publio leszerződött a HVG Press Kiadóval, így az elektronikus magánkiadás szolgáltatást igénybevevőknek és a vásárlóknak lehetőségük van rá, hogy az eredetileg e-könyvnek íródott művet nyomtatásban is a kezükbe vehessék, ahogyan azt példaként meg is mutatta Kerekes Pál az egyik legújabb e-könyvükkel, a „Volt egyszer egy MALÉV”-val. A nyomtatott példány rendelése lehetséges egyesével is, fekete-fehér vagy színes kivitelezésben, s 1-2 munkanapon belül kézhez is kapjuk egy futárszolgálat jóvoltából. Az aktualitással igen nagy népszerűségre lehet szert tenni, ezért dönthetett a Publio Kiadó egy újfajta, mostanában megjelenő műfaj, a doku-novella mellett, amely egy folyóiratcikk és egy könyv terjedelme között, 50-60 oldalban foglalja össze az adott, napjainkban közérdeklődésnek örvendő témát, ahogyan azt az előző cikkünkben, a Hónap könyvéről is olvashattuk. Emellett egy úgynevezett, „Poénos kriminovella”-val is előrukkoltak, amelyben „klasszikus szerzők írnak korunk bűnügyeiről”. Az eddig megjelent összeállításban Ady Endre, Rákosi Viktor és Vay Sándor (Sarolta) novelláiból válogattak, amelyeknél már lejárt a szerzői jogdíj, így szabadon felhasználható, elérhető a MEK-ben is. Kerekes Pál itt hozzátette: nem a MEK-ből fogják megszerezni, hanem saját maguk digitalizálják be újból, hogy ne legyenek visszaéléssel vádolhatók. Csalogató lehet a továbbiakban az az ígéret is, miszerint némi támogatással tudnak szolgálni azoknak az íróknak, akik ezt igénylik, támogatva ezzel a Publio-hoz íródó mű elkészülését.
Nagyon szurkolok a Publionak, ugyanis úttörő munkát végeznek a könyvpiacon. A self-publishing előtt egészen biztos, hogy nagy jövő áll. Gondoljunk csak a csillagászati felfedezésekre, tehetségkutató műkorokra. Mindkettőben az a közös, hogy amatőr, fél-profi szakemberek, művészek robbannak be egyik pillanatról a másikra. A Publio tehát egy könnyen átjárható kaput biztosít azáltal, hogy a könyvkiadással járó nehézségeket leveszi a szerzők válláról.
A történelmi hűség kedvéért annyit el kell mondani, hogy a szerzői bevétel részesedések összehasonlítása a sajtótájékoztatón elfedi azt az apróságot, hogy a kiadók fizetik a nyomdát, a szerkesztőt, az illusztrátort és tesz bele marketing munkát, a papír alapú könyvek esetében. A többi szakterület munkája viszont értékes, nem becsülendő és ennek nyilván ára van. Ha ezt megfizeti a szerző, akkor csökken ugyan a fajlagos bevétele, hiszen osztozni kell rajta más közreműködőkkel, de a kevesebb helyesírási hibának köszönhetően vélhetően nagyobb volumenű lesz az értékesítése.
Köszönöm a megjegyzést!
A részesedéssel kapcsolatban: a szerzőt szerintem nem különösebben foglalkoztatja, mire “nyúlja le a pénzt” a kiadó, de az szerintem elég botrányos, hogy egy papírkönyvnél az 5-10%-ot kap a szerző, nem?
Továbbá én jó pár olyan esettel találkoztam, hogy szívesn kiadnák a könyvet, ha a szerző becsörrenti mondjuk a nyomda árát például. Akkor minek a kiadó?
Ezekről persze lehet beszélgetni, majd részletesebben is körbejárjuk a témát.