Hogyan kerül(jön) az e-könyv a könyvtárba?

A mai napon, 2012. október 4-én az Országos Széchényi Könyvtár adott helyet a „Hogyan kerül(jön) az e-könyv a könyvtárba?” című rendezvénynek. További két fontos kérdés is meglapult az összejövetel alcímében, mit gondol a kiadó, illetve mit gondol a könyvtár? Bánkeszi Katalin, a Könyvtári Intézet igazgatója szavaival vette kezdetét a mai meeting. Rögtön a bevezető gondolataiban kifejtette az igazgatónő, hogy érződik az olvasók irányából a nyomás az e-könyvek iránt. Szót ejtett az Egyesülés az e-könyvekért elnevezésű összefogásról is, mely magyarországi vállalkozások, szervezetek és szakmai fórumok önkéntes együttműködési rendszerét jelenti. Ez a szerveződés is jól mutatja, hogy mindenképpen több oldalról kell megvizsgálni az e-könyvek helyzetét, hogy pontos képet kapjunk. A könyvtár oldaláról a már meglévő szakmai funkciók kerültek napirendre, hiszen bennük rejlik az a szolgáltatás, mely az információt bárkinek szabadon hozzáférhetővé teszi. Ennek értelmében azok számára is biztosítani kell az elérést, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg az e-könyvolvasó készülék megvételét. Mindezt azonban csak jogkövetően kívánja nyújtani a könyvtár, úgy, hogy sem a szerzői jog, sem pedig a kiadók jogai csorbát ne szenvedjenek. Bánkeszi Katalin azzal zárta sorait, hogy az e-könyvnek igen is helye van a könyvtárban, az információs intézmény is lehet egy opcionális elérési út.

Ezt követően Farkas István „Dworkyll” tartotta meg előadását az e-könyv meglévő formátumairól és a DRM lehetőségeiről. Első lépésben az e-könyv definíciója hangzott el, hiszen a félreértések elkerülése végett ez tisztázásra szorul. Az e-könyv a hagyományos könyvhöz hasonlóan egy kötött struktúrával, borítóval, impresszummal és törzsszöveggel rendelkezik. Összességében azt mondhatjuk, hogy egy zárt koherens világ. A formátumot konkretizálva eljutottunk a Mobi, illetve EPUB kiterjesztésig. A lényeg mindkettő esetében a meglévő struktúra, továbbá, hogy a betűméret és a margó mérete változtatható, az olvasási élmény pedig kiváltképp a papírhoz hasonlatos. Dworkyll nem mehetett el szó nélkül amellett sem, hogy mi nem tartozik az e-könyvek bűvkörébe. Ide sorolhatjuk a szöveges HTML kiterjesztéseket és részben a PDF-eket is. Az utóbbi archiváláshoz kiválóan alkalmas, azonban nehézkesen tördelhető, ez pedig a megjelenítés során azonnal jelentkezik is. A laikus számára szintén újdonságként hatott az XML szerkezet szerepe, hiszen ezen állományokból ölt testet maga az e-könyv. Azonban az előállítás a papírkönyvekhez hasonló eljárást igényel, gondoljunk csak a szerkesztésre, korrektúrára, valamint a műszaki szerkesztésre. De a hagyományos ismeret közvetítőkkel szemben a sokszorosítás nem okoz anyagi terhet. Az elkészült e-könyvek azonban új paradigmát alakítottak ki, ez pedig nem más, mint a könnyű, gyors másolás és a tárolás. A jelentkező probléma mindenképp megoldást kíván, védelemre van szükség. A kérdés, hogy megfelel-e ennek a kitételnek a DRM? István szavaiból kiderült, hogy az úgynevezett kemény DRM a legális felhasználást is nehezíti, így ideálisnak semmiképp sem nevezhető, az autentikálási költséget nem is számítva. Az ekönyvolvasó blog szerkesztője e helyett teljesen más eljárásban látja a megoldást. Üzenetet kell elhelyezni az e-könyvben. Alapvető fontosságú tehát a példányszabályozás, különösképp a könyvtárban. Megtudtuk, hogy módunkban állna kölcsön adni egy e-könyvet, ha a példány egyszerre csupán egy olvasón található. Így nincs duplikátum. Ráadásul, amikor e-könyvet vásárol az ember, akkor mindezt kölcsönadási szerződéssel teszi, 1 példányban kölcsönadható a mű. Dworkyll eszmefuttatása mellett rengeteg kérdés és vélemény is elhangzott. Felmerült az árazás és a kínálat témaköre is. Jelenlegi helyzet azt tükrözi, hogy ha egy papír alapokon létező mű sikeres, akkor lehet belőle e-könyv. A kínálat tehát hazánkban meglehetősen szegényes az új kötetek esetében. Moldován István hozzászólásából pedig kiderült, ami eddig is nyílt titok volt, hogy a tartalom iránt van igény.

A következő felszólaló Salamon Eszter, a Kolibri Kiadót képviselte, előadásában pedig kiemelte az USA-ban folyó kiadók és könyvtárak között dúló e-könyves viszályt. (Itt megtalálod a részleteket). További részleteket is megtudhattunk a tengerentúli helyzetről, kiemelném az információk közül, hogy Amerikában egyre inkább hódít a felhő alapú e-könyv szolgáltatás, a könyvtárak 80%-a kölcsönöz. Ráadásul eszközt is kölcsönöznek, nem csupán a tartalmat. Érdekes azonban, hogy egy-egy e-könyvet 24 kölcsönzésre vesz meg a könyvtár, utána ismét fizetni kényszerül.

Vajna Éva, a BME-OMIKK munkatársa az egyetemi hallgatóság megemelkedett e-könyves igényeiről számolt be. Első megoldásként a Typotext kiadó Interkönyv elnevezésű szolgáltatására esett a választás. Ebben az esetben a könyvtár katalógusában szerepelne az adott tétel, azonban a tartalom nem az intézmény saját szerverén tárolódna, hanem egy link vezet át az Interkönyvhöz. Mint megtudtuk, a DRM-mel védett állományok a kölcsönzési idő lejártával már nem vehetőek igénybe, ez tehát jogi szempontból tökéletes. A probléma azonban a védelmi megoldás borsos árában rejlik. A fent említett kiadó inkább a nem letölthető, tehát csupán online nézhető verziót helyezte kilátásba. Éva elárulta, hogy a könyvtár mindenképp letölthető e-könyveket szeretne kölcsönözni a hallgatóknak. A probléma orvoslására egy, már működő németországi példát említett, melyet saját maga is letesztelt. Az eredmények reménykeltőek.

Érdekes skandináv példákat hallhattunk Hegyközi Ilona tolmácsolásában. Elsőként a dán javaslatokba nyerhettünk betekintést. A dán könyvtárosok kezdeményezik a szerzői jog módosítását, ez azonban elég nehézkes. Az e-könyv szolgáltatáshoz pedig 3 modellt javasoltak. 1. Hozzáférés alapú: ez esetben a könyvtár egy e-könyv gyűjteményért fizet, rövid határidőre. 2. Használattal arányos modell: kölcsönzésenkénti térítés, ez a kiadónak nagyobb bevételt eredményez. 3. Tulajdonos alapú: példányonkénti térítést jelent. A könyvtár annyi példányt kölcsönözhet, amennyit kifizet.

Örömteli a tény, hogy afelhasználói fogadtatástól teszik függővé a választást. A teszteléshez a könyvtárak és kiadók konzorciumba tömörültek és a használat alapú modellt teszik próbára. A választék bőséges, 3000 cím, mely szép- és szakirodalmat is magába foglal. Az eléréshez egy közös portált alakítottak ki, a kölcsönözhető kötetek formátuma EPUB, melyet DRM-mel védtek le. Egy kölcsönzés ideje pedig 30 napot ölel fel. A kezdeményezés neve, E-könyvszekrény. Egyelőre a használók számára nincs anyagi teher, hiszen a konzorcium pályázat útján pénzhez jutott. A távolabbi jövőben az árak változóak lesznek. A korábbi kiadású könyvek 13-15 Koronáért keresik majd olvasójukat, míg az újdonságok ára körülbelül 18 Koronát kóstál.

Dánia mellett érdekes lehet a norvégiai helyzet, hiszen jogilag szoftvernek tekintik az e-könyvet. Ebben az állapotában az e-könyv nem kölcsönözhető, hiszen Norvégiában a szoftverek kölcsönzése nem megengedett. A norvég nyelvű e-könyvek 2011-ben jelentek meg először, a piacon 3 nagy kiadó dominál. A kiadók és a kereskedők együttműködésre törekszenek, valamint a norvég nyelvet és irodalmat támogatják. A leendő kölcsönzéshez 6 elvet fogalmaztak meg: 1. Az e-könyvek vétele és kölcsönzése egyenlő esélyű legyen. 2. Ne legyen időbeli eltérés papír alapú és e-könyves megjelenésben. 3. A könyvtár szabadon választhasson a címek közül. 4. Platform független e-könyvek legyenek. 5. A könyvtár tartsa be a jogszabályokat. 6. Az e-könyvet korlátlanul lehet kölcsönözni.

Svédországban a nemzetközi cégeket veszélyesnek ítélik, és attól tartanak, hogy az olvasói szokásokat is nagyban befolyásolhatja. Felvetődött svéd könyvtári körökben a korábbi művek digitalizálása, melyet ezt követően e-könyvként jelentetnek meg. Emellett a könyvtár partneri kapcsolatra törekszik a kiadókkal. Bár a nemzetközi befolyástól tartanak, mégis bíznak az Amazonban, ezt a készülék beszerzés területén. Nagy potenciált éreznek a svédek az iskolai könyvtárakban, ugyanis e-oktatási anyagokat szeretnének bevezetni a jövőben.

A meeting zárásaként Tóth Máté kapott lehetőséget, hogy a magyar könyvtárak mobilizált szolgáltatásaival foglalkozó kutatást előzetes eredményeit bemutassa. A kutatás célja, hogy képet kapjon a könyvtárügy mind az olvasók, mind pedig a könyvtárak e-könyvről kialakult véleményéről. Összesen 77 könyvtár és több mint 500 olvasó fejtette ki véleményét. Mivel a kutatás épp, hogy csak lezárult, a meglévő adatokat pontosítani kell. Annyi azonban bizonyos, hogy a könyvtárba járók többsége napi szinten internethasználó. Eszközparkjába leginkább a laptop, a notebook és az okostelefon tartozik. A könyvtári statisztika pedig arról tanúskodik, hogy a távoli használat nő, a személyes pedig ezzel párhuzamosan csökken. Megtudhattuk azt is, hogy a magyar könyvtárak 80%-a rendelkezik e-dokumentummal, de a megkérdezetteknek csupán 20%-a birtokol valódi e-könyvet. E-könyv olvasó kölcsönzése még nem számottevő, de a könyvtárügy hajlik az irányába. A felmérés adati azt tükrözik, hogy a könyvtárak a technikai infrastruktúra hiányában látják az e-könyv szolgáltatás akadályát. De hangsúlyozom, hogy az igény itt is jelentkezik. Végül lássuk, hogy a magyar könyvtárügy, milyen szolgáltatási modelleket vetett fel a kérdőívben: 1. Papír alapú modell elektronikus dokumentumra átültetve, a kölcsönzési idő lejárta után törlődik az e-könyv. 2. Licencelés e-dokumentumra és internetes elérés. 3. A licencelt művek meg is vásárolhatóak. 4. A könyvtár nem licencel és nem is vásárol, de elad e-könyvet. 5. A könyvtár nem kölcsönöz e-könyvet, csupán információt szolgáltat az elérésről. 6. Közvetítőnél fizetne a könyvtár. Remélem, a hazai könyvkiadók a mai nap után már látnak elképzelést az e-könyvek terén. Az igény mind az olvasó, mind pedig a könyvtár részéről meg van. A könyvtár természetéből és alapvető funkcióiból fakadóan ki akarja elégíteni az olvasói igényeket. A szolgáltatás, köznapi nevén kölcsönzés problémája azonban még fent áll. Mindenesetre okulni kell a nemzetközi „jó gyakorlatokból”. A legmegfelelőbb megoldást pedig magyar körülmények között is tesztelni kell.

Köszönjük Molnár András beszámolóját/vendégposztját! Érdeklődéssel várjuk véleményüket a témában! Jó olvasást kívánok! Kindlevarázs

Kategória: Hírek | A közvetlen link.

Hogyan kerül(jön) az e-könyv a könyvtárba? bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. takatsa szerint:

    Egy könyvtáras megoldás, mondjuk max. 30 napos kölcsönzési idővel, egyszerre 3 könyv olvashatósággal engem is érdekelne. Sokkal jobban, mintsem az, hogy megvegyek egy olyan ebookot, amely egyszeri olvasás után csak ott porosodna az ebook olvasómban, lehet, ohgy soha többet nem lapoznék bele. Vajon mennyi lenne egy ilyen könyvtár éves díja??

    • kindlevarazs szerint:

      Szia!
      Attól tartok, nem olyan díj lesz megszabva, ami értelmesebbé tenné a kölcsönzést, mint a megvásárlást. Te mennyiért kölcsönöznél/vennél? Én a vásárlás esetében kb. 1500 mennék el, kölcsönzésnél meg 200 Ft-ig. Lehet, hogy 300-ig, de azt már nem nagyon tudom elképzelni, milyen könyv lenne. Mert ha ennyit adnék a kölcsönzésért, akkor inkább megveszem.
      Lehet licitálni, kíváncsi lennék mások véleményére is.
      A magyar viszonyok között pedig el sem tudom képzelni a kölcsönzést, így kíváncsian várom a megoldásokat.

      • takatsa szerint:

        Emlékszem, régen jártam kölcsönkönyvtárba. Különösen gyerekkoromban, amikor faltam mindenféle könyvet. Egyszerre el lehetett vinni 5 könyvet. Kiolvastam egy hét alatt, aztán vittem vissza, s cseréltem. Tehát nem könyvenként fizettem, hanem volt egy éves díj, azt leperkáltam, s utána annyi könyvet vihettem amennyit akartam. Gondolom, most is van ilyen rendszer, papír alapú könyvekkel. Én valami ilyesmit tudnék elképzelni. Nekem megérne mondjuk évente max. 5 ezer ft-ot (bár nem vagyok tisztában most a kölcsönkönyvtári árakkal, lehet, hogy ez egy kicsit kevés??) Mindenesetre annyit fizetnék, mint a papír-alapú könyvtárban az éves díj. De elvárom, hogy legalább akkora választék legyen, mint a papír alapú kölcsönkönyvtárnál.

        • feherpeter szerint:

          Szia!
          Most is így működik nagyjából egy papírkönyvtár:-) AZ éves díj szerintem 5 ezernél kevesebb, de lehet, hogy ahol féléves van és dupláznak, kb. annyi.
          Azt írod: elvárod, hogy a beiratkozási díjért annyi kötetből válogathass mint ott. Én azt gondolom, ez nem mostanában lesz (nem lenne rossz, ha óriásit tévednék!).
          Számoljunk picit: egy normálisabb könyvtárban van 20 ezer kötet, legyen 1000 olvasó ember, 5 ezer a beiratkozás egy évre. Ha évi 5 milliót mind könyvekre költhetnék (nem hiszem), akkor 2000 Ft-os átlagár mellett 2500 kötetet tudnának venni (szerintem inkább 3000 az átlagár, abból mondjuk 1600 kötet jön ki.
          Vajon a kiadók mennyiért adnak majd kölcsönzési jogot egy kötetükre? Én mondjuk olyan körül nézegelődnék a helyükben, hogy a papírkiadás bekerülési költsége, aztán utána minden eladott könyv már nyereség/ölükbe hullott pénz. Ebben az esetben ha 100 ezer Ft-ot veszel díjnak, akkor 500 könyvet tud venni a könyvtár, ha 500 ezret (picit reálisabb), akkor meg 100-at. Egy könyvtár tehát ezt semmiképp nem tudja finanszírozni, Ha sok könyvtár fog össze, akkor érdekesen bonyolódik a helyzet…
          Mások hogy látják?

      • takatsa szerint:

        Ha kisebb a választék, mint egy átlagos papír-alapú kölcsönkönyvtárban, akkor nem éri meg éves fix díjat fizetni. (Nekem legalábbis nem éri meg, mert – különösen a mai felhozatalt tekintve – 25 ezer kötetből jó, ha 100 érdekel, de annak is örülök, ha 50.) Akkor viszont könyvenként kellene kölcsönzési díjat fizetni (én max. egy százast fizetnék), így viszont a könyvtár bevétele elég esetlegessé és tervezhetetlenné válna. Én inkább éves díjra szavaznék, és egy nagy könyvtár önfenntartó is lehetne, ha valaki szponzorálná az indulást. Létrejöhetne pl. közhasznú alapítvány, fizetném az 1 %-ot. MEK, Irodalmiakadémia elindulhatna egy ilyen úton, persze csak úgy, ha egy induló dotációval kurrens könyvek is kerülnének a kínálatba.

      • takatsa szerint:

        Ezt esetleg kifejtenéd? Mármint azt, hogy az e-könyvtárról folyó eszmecserébe ne keverjük be a MEK-et vagy a DIA-t. Szerintem az e-könyvtárnak nem kiadók szerint kellene szerveződniük, hanem a papíralapú kölcsönkönyvtárak mintájára. És ha adott a Széchenyi Könyvtár, mint az ország legnagyobb könyvtára, elég nagy, és gondolom folyamatosan növekvő digitalizált anyaggal, akkor miért ne foglalkozhatna e-könyv kölcsönzéssel? Ha ez fizetős szolgáltatás lenne, akkor gondolom a szerzői jogok érvényesülésére is lehetne valami megoldást találni. A lényeg: olyan könyvtárba, ami csak néhány-ezer kötetet tartalmaz és nem garantált a folyamatos bővítés, éves- vagy havi fix díjjal nem lépnék be.

        • kindlevarazs szerint:

          Szia!
          Természetesen!
          A MEK egy civil kezdeményezésként indult, a céljait gondolom meg lehet találni a honlapjukon, a pénzért kölcsönzés NEM szerepelt köztük. Abban sem vagyok biztos, hogy akik könyveket adnak a MEK-nek, hogy azáltal ingyen hozzáférhetőek legyenek, támogatnák ezt a felhasználást. De persze mások nevében nem nyilatkozhatok. Én biztos nem engedélyezném így a könyveim szolgáltatását, ha már ingyen odaadtam…
          A DIA esetében az állam a Te és én (és sokan mások) adójából egy havi nem kicsi, de nagy összeget fizet a magyar irodalom jeleseinek, amiért cserébe ők hozzájárulnak a könyveik ingyenesen való közzétételéhez a mai formában. Hasonlóan vicces lenne ezek után bevezetni, hogy fizetnél azért, amiért már egyszer fizettél az adóddal (de jó ötleteket adsz… 🙁 ), és amit ingynesen adnak a havi apanázsért.
          Erre céloztam.
          Az OSZK-nak lehet, hogy egyre növekvő digitalizált anyaga van, de joga egy darab se kb.

      • takatsa szerint:

        Nem úgy gondoltam, hogy a jelenlegi – ingyenes – tartalomért kelljen fizetni, hanem úgy, hogy egy meglévő tapasztalatra, infrastruktúrára és ebook gyűjteményre alapozva lehetne valamilyen más profilt is kialakítani. Amúgy az e-kölcsönkönyvtár mint szolgáltatás nemcsak azt jelentené, hogy online olvasható egy html dokumentum (mint DIA), vagy letölthető DOC HTML és PDF formátumban (mint MEK), hanem egy komplex szolgáltatást nyújtana (többféle ebook formátummal, folyamatos és rugalmas hozzáféréssel, akár kölcsönözhető ebook olvasóval, stb.), amely nyilván meríthetne az ingyenesen rendelkezésre álló már digitalizált ebookokból is, de ezen kívül folyamatosan bővülne az egyéb – a könyvtár által megvásárolt – tartalmak felé. Úgy gondolom, hogy ellentétben a papír alapú kölcsönkönyvtárakkal, nem ezer falusi e-kölcsönkönyvtárra van szükség, hanem egy vagy két nagy e-kölcsönkönyvtárra, amely talán finanszírozhatóan és rentábilisan tud nagy választékot és komplex szolgáltatást biztosítani. Persze mindez csak fantázia, nem tudom, hogy megvalósítható-e. 🙂

  2. Személyesen is ott voltam a konferencián, nekem csak az nem fér a fejembe, hogy az egyik pillanatban úgy akarják kezelni, mint a hagyomásnyos könyveket (pl a kölcsönzés formája), míg más esetben pedig elektronikus dokumentumként, mint például elektronikus folyóiratok, vagy más elektronikus adatbázisok dokumentumait, tehát mindenképp kérnének pénzt a szolgáltatásért. Szerintem ez így NEM MŰKÖDŐKÉPES. El kellene dönteni, hogy hogyan kezelik, mert ez a feles megoldás nem célravezető.
    Számomra felfoghatatlan, hogy miért úgy gondolják kivitelezhetőnek az e-könyvek kölcsönzését, mint a papír alapúakét, hogy vesznek alapul X darabot, ami szintén el tud fogyni a könyvtárból. Ezzel pont az e-bookok legnagyobb előnyétől fosztják meg az olvasókat, mert gondolnám azt, hogy ez jobb lesz nekünk, olvasóknak, hogy nem kell XY példányban meglegyen fizikailag, hanem úgymond akárhány példánnyal rendelkezhet a könyvtár. Hallgatóként sokszor előfordult, hogy vizsgaidőszakban 70-100 ember ugyanarra a könyvre szeretne szert tenni, arra a pár hétre míg felkészül, de egyszerűen nem elérhetőek, és azzal, hogy e-könyvként is csak mondjuk 5 példány lenne elérhető, az olvasó nincs előrébb, főleg hogy sokkal bonyolultabb az e-könyvek kölcsönzése(kiadói megegyezés), tehát amíg a példányszámot le akarják korlátozni, felesleges elérhetővé tenni a könyvtárakban az e-könyveket. Több kutatás is kimutatta, hogy van az olvasók részéről igény az e-könyvekre, de nem azért, mert akármilyen kütyün szeretnék olvasni, hanem, mert könnyebb elérést biztosíthatna, pl nem kell bemenni a könyvtárba, nem kell sorban állni, nem kell elérhető példányra várni, hanem azonnal információhoz jutthatnánk.

    • feherpeter szerint:

      Kedves Katalin!

      Köszönöm a hozzászólást!
      Mint láthatja, az olvasó érdeke nem az első helyen áll. Másrészt a “kényelmet” meg kell fizetni. Szerintem az e-book kölcsönzés nem igazán működőképes kis hazánkban, de majd megcáfolnak. Érdekelne, Ön hogy látja olvasói szemmel?

      Tisztelettel:
      Kindlevarázs

Vélemény, hozzászólás?