Az SFportal e-könyv platformja és a

A Magyar Írószövetség szervezésében 2011. december 7-én 18 órakor megrendezett kerekasztal-beszélgetés jellegű rendezvényének meghívott vendégei Miyazaki Jun (az SFportal főszerkesztője és e-book kiadójának vezetője) és Lovas Lajos (író, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum miniszteri biztosa) volt. Utóbbi sajnálatosan nem tudott végül részt venni az eseményen, helyettesként Fori Zoltán jelent meg, a MaNDA projektmenedzsere. A rendezvényen szó volt a 2010 decemberében elindult SFportal e-könyvespolcának eredetileg tervezett, majd végül bejárt útjáról, a az előadó DRM-mel (Digital Rights Management) kapcsolatos véleményéről, a “védelem” aktuális helyzetéről itthon és külföldön. Az előadó (Miyazaki Jun) és a jelenlévők keresték a választ arra, hogy miért nem terjedt el nagyobb mértékben az e-könyv hazánkban, valamint felvetették a lehetőségét az e-olvasók – rettentő csúnya szóval élve – “elmultimédiásulásának”. Minden megjelent nagy érdeklődést mutatott a Magyar Nemzeti Digitális Archívum iránt, amellyel kapcsolatban értesülhettünk az előzményekről röviden, a támogatottságáról, az eddigi gyűjteményeiről, a “kulturális GPS”-éről. Lássuk kicsit most bővebben: A rendezvény megkezdése előtt az összegyűltek kedélyes hangú beszélgetéseket folytattak egymással, melyek során több, az előadások anyagát feszegető téma megbeszélése elindult már, azonban még visszafogták magukat, és csak egy-két morzsát hintettek el. Majd Képes Gábor, a Magyar Írószövetség SF szakosztályának titkára, igyekezett megnyitni a rendezvényt eleinte kevés sikerrel, köszönhetően a néhány “nyikrr”, “nyikrr” hangeffekt kíséretében – amelyeket az olajozásra szoruló ajtó szolgáltatott – csatlakozó további érdeklődő miatt . Végül felkonferálta Miyazaki Jun-t, aki megosztotta a hallgatósággal, hogy a digitalizálás már a háznyi méretű számítógépek óta foglalkoztatja az embereket, azonban az e-irodalom felé a legnagyobb lépést talán az Amazon tette meg, amikor megjelentette Kindle-jét, ezzel megfizethetővé téve ezt a fajta olvasási lehetőséget a szélesebb olvasóközönség számára. Előtte is volt lehetőség digitális szövegek olvasására, azonban többnyire csak CRT monitorokon, amelyeken csak az igazán elvetemültek olvastak százoldalas könyveket. Ezek a dokumentumok többnyire már akkor is warezeléssel kerültek a felhasználókhoz, de azokban az időkben ez még vajmi kevéssé foglalkoztatta a kiadókat, jogvédőket, hiszen arányuk nem volt számottevő. Ez azonban mára már “akkut gonddá vált” (továbbra is persze csak az említett kör számára:-)) Az SFportal e-könyv szolgáltatásának egyik jelentős szempontja volt az olcsóság, szemben a legtöbb kiadóval, akik papírkönyv áron szerették volna/szeretnék piacra vinni elektronikus könyveiket, kevés sikerrel. Az SF-portál az amerikai jutalék elosztást (szerző:kiadó=70%:30%) igyekezett követni, amellyel több magyar sci-fi írót sikerült megnyernie, azonban a magas tranzakciós költségek (kb. 10%) miatt, nem tudta tartani a fenti arányt, így a kezdetileg tervezett max. 1000Ft-os árról, max. 1200-1500Ft-osra kellett váltania. Szintén komolya gondot okoz a 25%-os (nemsokára 27%-os) ÁFÁ. Ugyan a Kormány ígért 5%-ra való ÁFA csökkentést, azonban az csak a hangoskönyvekre terjedt ki végül. Ezek ellenére a felhasználók megértették, megértik az árakat, valamint igen nagy sikernek örvendenek az SFportal könyvcsomag ajánlatai is. Sikerének titka továbbá a DRM mentesség. Illetve annyiban mégis alkalmaz “védelmet”, hogy a könyvek elejére ír egy vásárlóhoz szóló levelet, melyben megköszöni a felhasználók támogatását és azt is, hogy nem másolgatják a tőle vásárolt dokumentumokat. Az “SF írói” nem is kívántak DRM-et, (“sosem a szerző akarja, hanem a kiadó”), ez inkább a külföldiekre jellemző, itthon kevésbé. S hogy miért nem terjedt el jobban az e-olvasás? – tette fel a nem költőinek szánt kérdést Miyazaki Jun. Néhány szóban itt a válasz: tartalom- és eszközhiány. Bővebben: az igényes eszközök drágábbak, a még vállalható is 40eFt, míg a tabletek 100eFt körül vannak. Várható lett volna az is, hogy a mobilszolgáltatók jönnek  – amolyan 1Ft-os – akciókkal, 2 éves hűségnyilatkozattal, amely során az ügyfélhez vágnak egy kütyüt, ami többek között elektronikus könyv olvasására is használható. Azonban vagy nincs túl vonzó tablet-ajánlatuk, vagy nem reklámozzák kellőképpen. Érdekesnek tűnik az a felfogás, miszerint, valójában kb. “2 millió potenciális e-könyv-olvasó” van hazánkban, már, ha csak az okostelefonokat vesszük – amelyek legtöbbje alkalmas e-könyvolvasásra -, viszont erre az a válasz érkezett a sorok közül, hogy igen, viszont “kevésbé okos felhasználóval”. Ami valljuk be, helyénvaló gondolat. (Szerk.: az okostelefon messze nem egyenlő egy e-könyvolvasóval, tehát ha elfelezzük az említett számot, még mindig felülről becsüljük a potenciális olvasók számát.) Két fő formátum küzdelméről van nagyjából szó: PRC vs. EPUB. Jun nem boncolgatta tovább a témát, csupán annyit tett még hozzá, hogy a kiadóknak nem a “vs.” részére kellene koncentrálni, hanem sokkal inkább a felhasználói igények kiszolgálására. Ahhoz viszont, hogy tömegcikké váljon az e-könyv-olvasó, legalább 15-20eFt körülire kellene csökkennie az áraknak. (Szerk: Esélytelennek tűnik. Szerintem a 30 ezer Ft a határ, kb. egy okostelefon árfekvése.) Így viszont még mindig a Kindle vezet “megérésben”, ahol is ÁFÁval, szállítási költséggel még mindig (ilyen Forint/dollár helyzetben is) 35eFt körül mozog. Annyit egy okostelefonért is sokszor kifizetünk… Multimédia, csilli-villi, lapozó hang, stb. témában a következő válasz hangzott el a hallgatóság tagjai közül: “én olvasni akarok, nem effektekben gyönyörködni”. Jun válasza: “Irodalomban gondolkozol”, de nem mindenki. Felvetődött még a színes tartalmat megjelenítő e-könyv-olvasó kérdése is, amelyre ezúttal Miyazaki Jun válaszolt a maga részéről: Ilyen szempontból “…konzervatív vagyok. Elég nekem a fehér papír, fekete betű.” Majd ismét visszakanyarodtunk a tartalomhiány felé, amely során Jun megemlíti a Kindle-varázs blogot is (szerk.: !! Köszönjük!), utalva a többnyire MEK-es dokumentumokra, melyeket konvertálunk. Viszont azok minimum 70 évvel ezelőtti művek (a szerzői jogok miatt), és az olvasóknak friss irodalmat is biztosítani kellene, amely a jogszerűség határain belül igen nehéz vállalkozás, főként a külföldi szerzőkkel, kiadókkal. Említi továbbá a külföldi módit, a közkeletűbb könyves adatbázisokat, ahonnan fél- vagy éves tagsági díj ellenében könyveket tölthetünk le. Valamint a több ízben kudarcra ítélt vállalkozásokat, a szerző általi, fejezetenkénti feltöltéseket, amelyek a visszaérkezett “adományok” fejében folytatódtak (pl.: Stephen Kingnél), mint ahogyan az a néhány poszttal ezelőtti interjúban is hallható, Fehér Péter elbeszélésében. Már 2007-2008 táján megszületett az a gondolat az Európai Unió Kulturális Bizottságánál, hogy össze kellene gyűjteni Európa kulturális értékeit digitális formában, és ezt az államok között szabadon elérhetővé kellene tenni, meséli Fori Zoltán. 2009-re ez formát öltött az Europeana weboldallal, amelynek ma csupán kétezreléke magyar örökség. Szépen fejlődött… Nem is. Inkább, gyűltek az adatok. Azonban, ahogyan minden kevésbé jól szervezett munkánál, itt is egy nagy vegyesség (a káosz talán erős megfogalmazás lenne) alakult ki. 2011-ben érett meg az elhatározás, hogy egységesítést kellene végrehajtani. Viszont ez annyiban jelent most nehézséget, hogy a 2007-2013-as időszakban erre a tevékenységre az EU nem adott anyagi forrásokat, legközelebb a 2014-2020-asban kaphat a kultúra digitalizálása ilyesfajta támogatást. Magyarországon 2010 novemberében született miniszteri rendelkezés szerint a köz- és egyházi gyűjteményeket egységes módon digitalizálni kell, keretet kell adni nekik,  majd közzétenni az Europeana-n, ezzel is gyarapítva az ottani állományunkat. A kulcsszó itt az egységes koordináción lenne. Így került sor 2011. június 6-án a Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakulására, így lett belőle a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. Ezzel gyakorlatilag a Nemzeti Filmarchívum tevékenysége bővült nemzeti gyűjtéssé. A MaNDA létrejötte 2012 elején magával hozza majd az úgynevezett MaNDA-törvényt, amely többek között a digitális kötelespéldányról is szólni fog. Ennek értelmében – ahogyan az eddigi kötelespéldány rendelet is szólt az Országos Széchényi Könyvtár felé – be kell szolgáltatni a MaNDÁnak mindenféle digitális vagy digitalizált dokumentumot, amelyet ők majd nyilvánossá, kutathatóvá tesznek. Ez mind szép és jó, csak mégsem papíralapú dokumentumokról van szó, amelyeket pl.: nehéz lenne magunkkal vinni az OSZK-ból (gondolok itt a jogtalan felhasználásra, másolásra). Tehát kiadói, készítői oldalról ez egy meglehetősen negatív “MaNDAtum” lenne, ahogy azt Miyazaki Jun megfogalmazta. A MaNDA eddigi gyűjteménye, amely digitalizálásra vár, igen sokrétű és érdekes tartalommal bír. Ízelítőül néhány: II. világháború előtti és utáni játékfilmek, filmhíradók 1914-től, dokumentumfilmek, kisdobos híradók, reklámfilmek a 90-es évek elejéig, 1800-as évekbeli színházi plakátok, művészportrék, díszlet-, jelmez-, kosztüm tervek, stb. Megvalósult terveik között szerepel a kulturális GPS, amely iPadekre, iPhone-okra tervezett alkalmazás. Ennek használatával egy helyen megkaphatunk mindenféle információt (képek, videók, nyitvatartás, telefonszám, stb.) közel 500 helyszínről a Kárpát-medencében. Az idő szűkössége miatt lett körülbelül itt lett vége az előadásnak, amelyet még egy rövid kérdezz-felelek követett, ahol többek között felmerült az a kérdés, hogy mégis mennyiben lesz más a MaNDA az elődeihez képest (Petőfi Irodalmi Múzeum -Digitális Irodalmi Akadémia, Magyar Elektronikus Könyvtár, Bölcsészettudományi Informatika Önálló Program, hosszú a sor…). Azokba is rengeteg időt, forrást öltek bele, s többségükben mégis haldokolnak, vagy már meg is szűntek. Az erre érkezett válaszban gyakorlatilag a szabványosítás volt a kulcsszó, amely igencsak ráférne a magyar digitalizációs folyamatokra (is!). Ugyanis akkora fejetlenség van ezen a területen (is!), hogy egy erős szabályozás nélkül nem lehet egységes, használható, többféleképpen kereshető gyűjteményt létrehozni. Ezen a szabványosításon dolgoznak az ELTE-n verbuvált kutató csoport tagjai a nemzeti digitális kataszter keretein belül, azonban ennek végeredménye csupán egy ajánlás lesz, amellyel talán megint ott leszünk, ahol a part szakad, már, ha a magyar mentalitásból indulunk ki. Hozzáfűzték, hogy valószínűleg ebből a szabványból 5 éven belül nem valószínű eredmény, de, ha megszavazzák a digitális kötelespéldányt, azzal egy befogadási rendszert is megszavaznak. Ez meghatározza majd, milyen formában be kell szolgáltatni az e-dokumentumokat. Jó alap lehet. Bizakodva várjuk a fejleményeket! A rendezvényen készült képeket, amelyeket Szélesi Sándor készített, ITT nézhetik meg. A beszámolót készítette: Farkas Márti Szerk: Kindlevarázs